Kedves Olvasó!
Közeleg Húsvét ünnepe. Ezt a piacon is észre lehet venni. Kezdik az emberek az asztalra valókat beszerezni. Tojás, tej, túró, krumpli, bab...
Ma ezeket az élelmiszereket én is árultam. Jó piacom volt. Ami azt jelenti, hogy nem unatkoztam, habár ott soha sem unalmas. Csak elő fordul, hogy nincsen vásárló. Ma jöttek szépen folyamatosan, még egy kis söprűt is eladtam. Saját termésű cirokból készített. Rövid kis nyelű, az értéke 150 dinár. Azért említem, mert a zöldség piacon nem szabad árusítani, nekem pedig ott van standom. Mindig érdekes ami tiltott.
Hazaérve mindig átgondolom a történteket, azaz ki mennyit pénzt adott, mit vásárolt, és abból én mennyit adtam vissza. Sajnos, ma egy idős embernek több pénzt adtam, mint ami járt volna. Hát vegye ajándéknak! Többen jöttek egyszerre az asztalomhoz, és én őrájuk figyeltem, nem akartam, hogy el menjenek, ezért mosolyogni, üdvözölni kellett őket. A régi kuncsaftra pedig sajnos nem figyeltem kellően oda. Nem minden nap egyforma, előfordulhat fordítva is. Mi a tanúság? Jobban oda fogok figyelni.
Előfordult már veled is ilyesmi? Vagy hasonló eset? Milyen érzés? Kicsit elszomorít.
