Kedves Olvasó!
Ahogy múlnak az évek, egyre jobban szeretem szülő városomat. Mindenki csak a szépet mondja róla, nem mindenki találja meg önmagát szülő helyén. Nekem el kellett utaznom külföldre, hogy rájöjjek, milyen szép is ez a kis város. Milyen szép élményeim vannak itt, és mik azok a beteljesületlen álmok, amik nem váltak valóra.
Akik itt születtek, tanultak, dolgoznak jobban ragaszkodnak városukhoz. Akiket az élet más városba is elsodort, azok az emberek szerintem, több helyet is szerethet, azaz, mondhat magáénak.
Ami miatt leginkább kimentem a térre, az a kézművesség volt. Vagy is az, hogy milyen új dolgokat tudnak az emberek kitalálni. Milyen ügyesek vagyunk valójában? Vannak e jó ötleteink? Valójában az érdekelt, hogy milyen új érzéseim lesznek nekem valójában? Találok e valami új, kiemelő gondolatot? Persze ami inspirál engemet, mosolyt csal arcomra.
Meg azért is, hogy ismerkedjek, ez az utóbbi elég lazán sikerült. Egy eladó hölggyel váltottam pár mondatot, hogy helypénzt a kipakolásért, igen is kell fizetni, de ez normális is, hisz miből tellene szép ünnepséget, tűzi játékot, koncertet, színházat szervezni.
A léggömbök még ma reggel is lebegtek a levegőben.
Sok szeretettel
